SZAKMAI BESZÉLGETÉS NÁNAY ISTVÁNNAL, BOZSIK YVETTE-TEL (Oidipusz), HORVÁTH ADRIENNEL, IVANOV GÁBORRAL, HARGITAI MARIANNAL, KOVÁCS PÉTERREL, KUN ATTILÁVAL ÉS FODOR KATALINNAL (Közép-Európa Táncszínház - K-Arcok)
FRENÁK PÁL - UN FŐPRÓBA
IRTÁS (Forte Társulat)
SZIRTES JÁNOS PERFORMANCE
MENETFÉNY (TranzDanz)
A képeket Punk Péter és Szücs Kitti készítette.
SZAKMAI BESZÉLGETÉS NÁNAY ISTVÁNNAL, TÖRŐCSIK FRANCISKÁVAL, KÁDAS JÓZSEFFEL (Vörösmarty Színház - Pillangó), SZIRTES EDINA MÓKUSSAL ÉS BORA GÁBORRAL (Duda Éva Társulat - Virtus)
FRENÁK PÁL - UN PRÓBA
OIDIPUSZ (Bozsik Yvette Társulat)
K-ARCOK (Közép-Európa Táncszínház) ÉS A HEROIKUS ÁTDÍSZLETEZÉSEK
A képeket Szücs Kitti készítette.
Már szombat van, a Sóvirág meg kedden volt, én pedig azóta sem jutottam nyugvópontra. Ha őszinte akarok lenni, azt sem tudom, hogy igazából tetszett-e. Azt érzem, tudom, hogy ezt az előadást látnom kellett. Tele volt gondolattal és érzéssel, ütött, ahogy azt kell, de az élvezeti érték valahogy kérdéses volt számomra. Miért? Nagyon zavar ez a diszharmónia.
Főleg az előadás elején voltam zavarban, ami idővel bizonytalansággá lanyhult. Kerestem a fogódzót, de nem volt. Ebben az állapotban töltöttem nagyjából az első órát. A hangnem olyan közvetlen és természetes volt, néha egyenesen esetlen, hogy nem is igazán színházban éreztem magam, miközben a díszlet masszív jelenléte, Cuhorka Emese táncmozdulatainak megkoreografáltsága ...
SZAKMAI BESZÉLGETÉS NÁNAY ISTVÁNNAL ÉS SZABÓ RÉKÁVAL
(Tünet Együttes - Sóvirág)
KRITIKAI WORKSHOP KUTSZEGI CSABÁVAL
PILLANGÓ (Vörösmarty Színház)
VIRTUS (Duda Éva Társulat)
A képeket Szücs Kitti készítette.
PZS: Hogyan talált egymásra a Promenádban részt vevő két társulat, az Artus és a STEREO Akt?
BM: 2012-ben végeztem a Színműn színházi dramaturg szakon, és az egyetem utolsó évei alatt kezdtem az Artusban dolgozni, amelynek három évig voltam tagja, mint alkotó-előadó, közben jött létre a STEREO Akt, amelyet producer kollégámmal, Rácz Anikóval alapítottuk 2013-ban.
Az Artus 30 éve működik – alapvetően mozgás-test-kép-akció alapú, történetmesélés nélküli színházi formákban gondolkodnak.
A STEREO Akt végülis egy társulat nélküli társulat, projekt-fókuszúan dolgozunk, az adott igénynek megfelelően vonunk be munkatársakat, zenészeket, táncosokat, színészeket, vizuális művészeket.
Eddig 6 előadást hoztunk létre ...
Moderato Cantabile
Szegedi Kortárs Balett és Nemzeti Táncszínház
Ki vagyok én, és mit akarok?
Ez az a mondat, amit már mindenki feltett magának. A nagy kérdés, amitől nem lehet szabadulni. Vajon jó az, amit most csinálok, és az életem a megfelelő irányba halad?
Ki vagyok én, és mit akarok?
Ki, és mit?
Csak egy kristálycsillár világított teljes fényével. Homályban úszott a színpad, és ebben a homályban rideggé vált minden a kopott falaktól. Síri csend volt, még köhögni sem mert senki. Két alakkal indult a már nagyon várt előadás.
Egy lány feküdt a földön. Ezer érzelem sugárzott róla. Talán a félelem volt a legerősebb. Kissé távolabb tőle egy fiú, mint egy árny, figyelte a lányt. A szeme beszélt hozzá… Bíztatta. Talán az ...
Töredelmesen be kell vallanom, a fesztivál lehagyott engem. Nem tudom követni írással, úgy, ahogy szeretném. Az élmények, a fáradtság, a másnapba átnyúló előadások időtlenné teszik viszonyaimat a látottakhoz. Kavarog minden. Az időérzékem az Ulysessnél fordult át. Goda Gábor Társulata és az Artus különleges előadással várt minket. Mert, hogy ténylegesen vártak. A tér egy többszörösített nappali, labirintus. Mi, az egyik pontján ültünk. Mások, egy másikon. Lehet, éppen háttal nekem. Hogy mi történt, azt maximum, akkor tudnám hitelesen leírni, ha Joyce-nak hívnának. Az előadás elején elhangzik egy kanavászszerű forgatókönyv. Pontos leírása annak, ami történni fog. Vagy már történt, vagy éppen történik, akkor amikor. ...
Kedd este van. Már túl vagyunk egy tánc előadáson, s egy rozé fröccsön. De jön még a Sóvirág nevű produkció, amit a Tünet Együttes ad elő. Meg kéne nézni. A Latinovits-Bujtor Játékszínbe megyünk, itt még sosem jártam azelőtt. A terem zsúfolásig tele, így a lépcsőn kapunk helyet. De nem baj, itt valahogy szellősebb, s jobban
belátom a teret. A színpadon különböző székek vannak körberakva, hátul ruhák felakasztva. Látok még 1-2 kelléket, de ezek egyelőre jelentéktelennek tűnnek számomra.
Elkezdődik az előadás. Egy idős hölgy, s egy jóval fiatalabb lép be a hátsó ajtón – hasonlítanak. Érdeklődve várom, mi történik…
Bemutatkoznak: a 90 éves Éva, és a körülbelül harmadannyi éves Emese. Mintha egy próba ...
Zsuzsika eldobja a gereblyét, szalad egy kis sárga pillangó után, Jóska utána kiált, ugyan mit csinál, hogy így otthagyta a pelyvát, de a lány nem törődik vele, boldog, hogy megfogta a lepkét. „Fecskefarkú!” – kiált vissza boldogan a legénynek. Jóska közelebb lép, nézi a lány tenyerében remegő pillangót, s biztatni kezdi Zsuzsikát, hogy ne eressze el, ölje meg, vegye le a fejét. „Ha egyszer megfogsz valamit, az többet ne repüljön ki a kezedből”. – mondja Jóska, de Zsuzsika kitárja ujjait, s hagyja, hogy elszálljon tenyeréből a lepke. Nézik, hogy száll, s ahogy így állnak egymás mellett még néhány percig, érzik ők is, érezzük mi is, ahogy melegebb lesz ezen a képzeletbeli mezőn. Így veszi kezdetét egy gyönyörű, de annál ...
Nem. Nem tudtam ellenállni a metaforának, bármennyire is küzdöttem ellene. Mert hát itt ez a magas, fekete-fehér ember, ha nem lenne arca és kicsit szögletesebb lenne, elmenne Malevics festménynek is, nem lehet rá nem odafigyelni. Lassan közlekedik a térben, mikor leül szögletes raszterű reflektor világítja meg. Széke mögött, így megjelenik egy négyzet, melyre a rávetülő árnyalakja Szombathy fotoszuprematikus munkásságát is megidézi. Sokáig néz szembe a közönséggel, a fény láthatóan zavarja szemét, ugyanakkor nem veszíti el a kontaktust, nem hal el a pillantása egyetlen percre sem. Kigombolkodik, melléből mézeskalács szívet vesz elő. Ez az első rítus. Kiveszi a szívét. Felmutatja, körbehordozza. A szíven található tükör, ...