SZAKMAI BESZÉLGETÉS NÁNAY ISTVÁNNAL, VELEKEI LÁSZLÓVAL, CSEPI ALEXANDRÁVAL (Győri Balett - hu.gyoribalett), MAURER MILÁNNAL ÉS JUHÁSZ DÓRÁVAL (Frenák Pál Társulat - Un)

LADÁNYI ANDREA - BÁNKI ÁKOS PERFORMANCE

ZÁRÓ GÁLA - BUDAPEST KORTÁRSTÁNC FŐISKOLA ÉS MAGYAR TÁNCMŰVÉSZETI FŐISKOLA

A képeket Szücs Kitti készítette.

Zero. Minden a nullán. Alig-fény, monoton zene, díszlet nélküli tér. Testek fekszenek időtlenül a sarokban. Bár látszólag a földfelszínen vannak, létezésük mintha lejjebb valókként szánná őket. Csak azzal, hogy fekszenek behúznak a tér alá. Sokáig tartják ezt az állapotot, aztán indokolatlan rángások futnak keresztül-kasul a tetemeken. Semmi jele az akaratnak. Az induló mozdulat egy az elhalóval. Nincs életjel, csak a tehetetlenségi faktor rezonál. A test rángatja magát, vonszolódik. Három alak tápászkodik, három test rugózik egy inverz öröklét tudattalan időtlenségében. Nincs arcuk, nincs helye, takarója a léleknek. Minden lefelé mutat. Ruhájuk, akár saját kifogyott bőrük lenne, lobog rajtuk. Foszlányokban hullik lefelé, vedli ...

Vége a Fesztiválnak, ideje visszapillantani az előadásokra, amiket volt szerencsém látni. A múlt szerda masszív szellemi dopping volt, vénába injektálva. Komolyan. Mert ez a három, teljesen különböző előadás, három különböző helyszínen, egymás után, az erős volt. Hullafáradtan, mégis kattogó aggyal estem haza. Talán még ma sem tiszta a kép. Annyira más volt a három élmény, hogy legjobb lesz külön-külön szót ejtenem róluk. Mély levegő, és ugorjunk neki!

P ILLANGÓ  – S ZEGÉNYSÉG, VERÍTÉK ÉS HALÁL

Beülve az előadásra nem érdekelt, hogy regényadaptációról van szó. Nem egy regényt akartam a színpadon látni, hanem színházat. Szerencsére meg is kaptam, még akkor is, ha az első felvonás érzésre nagyon hosszú ...

SZAKMAI BESZÉLGETÉS NÁNAY ISTVÁNNAL, KOVÁCS GERZSON PÉTERREL, GERA ANITÁVAL, HORVÁTH GÁL BERNADETTEL ÉS TÓKOS ATTILÁVAL  (TranzDanz - Menetfény)

NAPI FÉNYKÉPCSOMAG

HU.GYORIBALETT (Győri Balett)

UN (Frenák Pál Társulat - premier)

HELLÓ, ZOMBI! (Fehér Ferenc)

A képeket Szücs Kitti készítette.

Üres térben határozottan közlekedik egy ember. Férfiember közlekedik. Közben beszél, kifelé néz, dőlnek belőle a szavak. Nemcsak nekem, mindenkinek mondja, saját magát beszéli. Az üres térben elveszítjük a szemkontaktust, mondatai lehullanak a falról. Rengeteget beszél, a humora is jó. Szavai mozgássá alakulnak, végigrázzák a testét. Látom a felvett szereppel együtt hogyan alakul az önkép, vagy éppen hogyan szalad az uralkodni vágyó vonások elől. A fluid, körző mozgások és az egyre erőteljesebb kitörés gyakorlatok, folyamatosan újrarajzolják a testét. Őszintesége arcba vágó. Őszintesége maga a tér, az a kis rés, amit kialakít a váltásokkor. A két szerep közé szorult levegő szétrepeszti az én belsőmet is. Bagatell ...

Mit is mondhatnék? Két és fél órán át fogva tartotta a figyelmem egy remek társulat. Gyönyörű hangulatot teremtettek, éjjel a hűvös levegőn, lámpák fényében zajlott. A nézők között járkáltak a színészek, minden jelenetet a park más-más pontján játszották. Az előadás elején elhangzott az egész este cselekménye. Ennek ellenére egyáltalán nem volt unalmas. Végig fenntartották az érdeklődésem, kapkodtam a fejem, hogy semmiről se maradjak le.... Két végén égettük a gyertyát, majd megrendeztek minket. Ezek után megszakadt az eddigi hangulat és cselekmény szerkezet. Eluralkodott a totális káosz és őrület a "színpadon" színészek bohócokká maszkírozva tomboltak, ezt fokozta a zenei aláfestés.
Kedvenc részlet az előadásból:
...

„Te vagy a folytatásom,
te vagy én magam, alattam.
Te. Nincs is a világnak
más változata,
mely a szívemen pihen,
nem érint így meg senki.

Csak te. Te vagy a világ legdrágább formája,
veled vagyok otthon,
te vagy az otthonom.
Nélküled távol vagyok,
hogy mitől távol, nem tudom,
de messze-messze.
Kicsit piszkos a világ tőled távol,
igazi énedtől.”
(Mariangela Gualtieri)

Kedd este egy csodában lehetett részem, amikor végignéztem a Szegedi Kortárs Balettegyüttes darabját. Díszletként használtak fel a négyzet alakú, két részre bontható, mozgó szobának tűnő falakat. A szűrt fényt használtak, ami sejtelmessé tette, ehhez csatlakozott a lelógó csillár a színpad bal szélén, elől. Minden egyes mozdulat jelentőssé vált, ahogy ...