Zero. Minden a nullán. Alig-fény, monoton zene, díszlet nélküli tér. Testek fekszenek időtlenül a sarokban. Bár látszólag a földfelszínen vannak, létezésük mintha lejjebb valókként szánná őket. Csak azzal, hogy fekszenek behúznak a tér alá. Sokáig tartják ezt az állapotot, aztán indokolatlan rángások futnak keresztül-kasul a tetemeken. Semmi jele az akaratnak. Az induló mozdulat egy az elhalóval. Nincs életjel, csak a tehetetlenségi faktor rezonál. A test rángatja magát, vonszolódik. Három alak tápászkodik, három test rugózik egy inverz öröklét tudattalan időtlenségében. Nincs arcuk, nincs helye, takarója a léleknek. Minden lefelé mutat. Ruhájuk, akár saját kifogyott bőrük lenne, lobog rajtuk. Foszlányokban hullik lefelé, vedli le a test az élő szövetet. Három vakító fehér test ragyog a fényben. Az elhasználódás valamiféle vad misztikuma ez. Kifelé ütnek a csontok, meztelenségük nem közvetít semmit. Nemi szerveik tulajdonképpen csak halott nyúlványok a testen, nincs funkciójuk. Fehér például többször a lába közé szorítja péniszét, eltünteti, kasztrálja magát, egyszerűen nincs értelme ebben a térben különbséget tenni férfi és nő között. Testként vegetálnak, ide-oda sodródnak. Nincs emlékezetük, így a térnek vagy az időnek sincs semmilyen értelme. Nem számít. Mint ahogy annak sincsen tétje, hogy ez a három ember találkozik-e. Nincs köztük kapcsolat, hiába érnek egymáshoz. Összekapcsolódásaik nem tudatosak, csupán van, hogy elkerülhetetlenek. Ilyenkor nem néznek egymásra, lépnek párat egy irányba, testük megül valamiféle közös rezgésen, aztán tovahalad. 

Különleges jelenet Fehér szólója. Ahogy a csupasz test mozog, formálódik. Totálisan másvilági. A test averziói. Jön előre és folyamatosan amputálja magát, valami mindig eltűnik, felszívja a test. Annyira képlékeny, hogy megijedek tőle. Úgy mint, amikor a fény, a hang, a mozgás snitteli a teret, szaggatja az érzékelésemet. Összezavar a kialvó fény, érzem, hogy gyorsul a szívem. Nem tudom mi fog történni. Ez tulajdonképpen csak az én nézőpontomból számít. A történettelen test manifesztátumait táncolja ez a három alak. Egy kifehérlik közülük... különleges megismételhetetlen ívet ad egy már régen kinőtt testnek. 

R. Magritte:Meditation

pv