A fesztivál ideje alatt Nánay István vezetésével kritikai workshop is színesíti majd a programokat. Délelőttönként 11 órától nyilvános szakmai beszélgetések lesznek az előadók részvételével.

A workshop részeként a Pannon Egyetem magyaros és színháztudományis hallgatói kritikákat írnak az előadásokról, valamint blogot vezetnek érzéseikről, benyomásaikról.

A jelentkezőknek beugróként a fesztivál előadásai közül három, szabadon kiválasztott produkcióról ajánlót kellett írniuk. Az írásokat a Tánckritika.hu közölte.

Az előadás-ajánlókat rövid video-trailerek alapján kellett megírni. A jelentkezők az alábbi előadások mozgóképes ajánlóinak linkjeit kapták meg:

Fitos Dezső Társulat: A Láda titka

Szegedi Kortárs Balett: Moderato Cantabile

Tünet Együttes: Sóvirág

Artus – Goda Gábor Társulata: Ulysses nappalija

Vörösmarty Színház: Pillangó

Movein Mission (Duda Éva Társulat): Virtus

Közép-Európa Táncszínház: Mind1

Forte Társulat: Irtás

Fehér Ferenc: Helló, Zombi!

A workshopot a Tánckritika.hu és a SÉD Folyóirat is támogatja.

SZEGEDI KORTÁRS BALETT - MODERATO CANTABILE (május 24. - 18:00 - Petőfi Színház)

Szerelem szavak nélkül
Minden ember egyszer-kétszer, vagy többször megtapasztalja azt a felemelő érzést, amit úgy hívnak szerelem. De ez mindenkinél másképp történik, máshogy éli meg azt, ahogy az érzések kavalkádja egy egészet alkot. A Szegedi Kortárs Balett produkciója a Moderato Cantabile címet viseli, mely ezt a varázslatot próbálja megformálni a tánc segítségével. Szavak nélkül kommunikálnak, testükkel beszélnek, így fontossá válnak a legapróbb mozdulatok. Mindent felőrlő szenvedélyt láthatunk, miközben a lágy zene felkorbácsolja az érzelemvilágunkat. A mozdulatok egymásutánisága megmutatja, hogy próbálnak közeledni egymáshoz az ellenkező nemű táncosok – mégis távolodnak. Folyton érintkeznek egymással, ennek ellenére van egyfajta súrlódás közöttük. A táncmozdulatok egymásutánisága hol reményt kelt, hol szomorúvá teszi a nézőt. Kétséget kelt, ahogy megmutatja a be nem teljesült szerelmet. Az előadás hiányérzetet okoz, és kérdésekre ösztönöz. Vajon mi van a felszín alatt? Tényleg mindenki ezt éli át, nem csak én? Egy léthelyzetet mutat, a hiányt, mit a szerelem vált ki. Az illékony szabadság darabkái sejlenek fel a szűrt fényben. Számomra azt a hatást keltik, mintha egy összetört nő jelenne meg, aki a szerelem csapdájába esett és képtelen rájönni, mihez is kezdjen a helyzettel, merre menjen tovább, ha van egyáltalán tovább. Ez egyfajta útkeresés, mikor az embernek meg kell találnia önmagát, ahhoz hogy tisztában legyen érzéseivel, és elcsendesüljön az a tomboló vihar. Mindezek ellenére pozitívan hat, hiszen ezt át kell élni, hogy tapasztalhassunk, csodákat észrevegyünk, és jöhessen egy jobb időszak. A produkció feleleveníti a bennünk lakozó, olykor mélyen elnyomott érzéseket. Betekintést ad lelkünk szobáiba, melynek ajtaja apránként kitárul és felfedi az igazságot, miszerint gyengék és sebezhetőek vagyunk, de emellett érző lények is. Megindít mondandójával, gondolkodásra késztet a táncok segítségével, cselekvésre ösztönöz továbbiakra nézve, de legfőképpen megsirat.
Boldizsár Éva Viktória

Moderato cantabile
Moderato cantabile. Még véletlenül se tévesszen meg minket a cím, ugyanis a Szegedi Kortárs Balett ezen produkciója nem éppen mérsékletes előadás. Ellenben a darab igen erőteljes hatások alá rendeli nézőjét. Mélyen ható és felemelő élményt nyújt egyszerre: leránt és összetör, ugyanakkor mégis szívbe mászik, megérint. Ezek a paradox, összeférhetetlen érzések feszülnek egymásnak végig az előadás során. Zseniális a megoldása annak, ahogy a kiüresedett, hiánytól tátongó kapcsolatok mégis szenvedélytől ordítanak, azt kiabálják, hogy fáj, elviselhetetlenül fáj a másik hiánya.
Vonzás és taszítás törvényét jeleníti meg a Moderato cantabile táncnyelve, mely szintén kettős. A mozdulatok önmagukban rövid, de mégis koncentrált összerendezettsége a kiüresedettséget, az egyedüllét monoton mindennapjait jeleníti meg, ugyanakkor a másikkal való érintkezésnél azt kiáltja: itt vagyok, vegyél észre, fáj a hiányod! A színpadon látható díszlet tökéletes szimbóluma ennek a szívbe markoló előadásnak: kifejezi, miként húzunk falakat magunk elé, miként határolódunk el egymástól, és végül mennyire elviselhetetlen az elszakadás visszavonhatatlan élménye vagy a beteljesületlen szerelem. Hogy mennyire kibírhatatlan a semmi…
Éltető Erzsébet

Szerelem idő és tér nélkül –Szegedi Kortárs Balett: Moderato Cantabile

„Nélküled távol vagyok,
hogy mitől távol, nem tudom,
de messze-messze.”
(Mariangela Gualtieri)

Mit akarunk látni? Látni akarjuk a mosolyt, látni a könnycseppet, a testek anyagtalanná válását a tánc gyönyörűségében? Mit akarunk érezni? Érezni akarjuk a szenvedélyt, a hiányt, érezni a soha el nem múló vágyakozást, érezni a szerelem kívülállását az anyagelvűségen?
Egy szoba téren és időn kívül, itt rajzolódik ki a szerelem térképe, a beteljesületlen érzelmek labirintusa. Egy szoba, ami kívül van az emberen, kívül a természeten, túl a világegyetemen, túl Istenen is talán. Egy szoba, ahol a szerelem lakozik.
A Moderato Cantabilét Marguerite Duras 1958-ban megjelent azonos című regénye ihlette. A koreográfus, Enrico Morelli ötletes mobil térbe helyezte a játékot. A szereplők a mozgó teret töltik meg érzelmeikkel. Szenzitív mozdulatokkal és az érzelmek mozgás által tökéletesen leképzett sorával kerülhetnek a nézők egy olyan térbe, amely nem létezik, olyan időbe, amely megállt. „Az olasz koreográfus lélegzetelállítóan artisztikus, kifinomult mozdulatokat komponált, amelyek tökéletes összhangban vannak a zenével, ugyanakkor mély lélekábrázolást képesek adni.”(http://www.tancelet.hu/hirek/3804-moderato-cantabile-arnyak-es-vagyak-catulli-carmina)
A darabnak nem célja az érzelmeket summázni, nagy létigazságokat feltárni vagy megmondani, hogyan is működik a szerelem. A koreográfia és a táncosok testkommunikációja bevezeti a nézőket egy olyan előadásba, ahol már nem elég nézni és csodálkozni, gyönyörködni, de át kell élni, tovább kell gondolni, és egy kicsit befelé is kell figyelni.
Horváth Virág

Szegedi Kortárs Balett – Moderato Cantabile
A gyönyörű fiatal tehetségeket felsorakoztató Szegedi Kortárs Balett legújabb darabja a Moderato Cantabile, melynek vendégkoreográfusa az olasz Enrico Morelli. Az előadás Margureite Duras regénye nyomán készült. Az alapsztori az 1950-es években játszódik, s egy gazdag, férjes hölgy váratlan, új szerelméről, s az ezzel kapcsolatos vívódásokról szól. A táncosok jelmeze jól tükrözi a korabeli stílust. Az aranyló fényekben pedig ott rejlik a finomság, mely egy úri hölgy életét jellemezte. Mégis jól érzékelhető a feszültség, mely a szereplők lelkivilágában játszódik le. A teret egy óriási szürke fal vágja ketté. Ez jelképezheti a bezártságot, a boldogtalanságot vagy épp a kiutat a bezártságból, amelyet az új helyzet teremtett. A szépség minden egyes mozdulatban megbújik. A szenvedély lágy érintéseinek folyamatát láthatjuk a színpadon.
Nagy Petra

Szalon. Szenvedély.
Szegedi Kortárs Balett: Moderato Cantabile
Marguerite Duras Moderato Cantabiléje ismerős lehet a közönségnek – a 20. századi francia regény jeles képviselője ebben a kisregényében egy szerelmi kapcsolat rövid, egyhetes történetét írja le. A gazdag férjezett asszony és egy fiatal férfi között kibontakozó érzéseket a közelmúltban elkövetett szerelmi gyilkosságról való kávéházi beszélgetések hozzák felszínre – ez a regényben fellelhető, szerelmi történetek közötti párhuzamosság fedezhető fel a Szegedi Kortárs Balett Moderato Cantabiléjében, ha a szólótáncosokat többszöröző jelenetekre gondolunk.
Az olasz koreográfus, Enrico Morelli koncepciójában a felsőbb társadalmi réteget a díszletként belógó antik csillár jelképezi, amely tökéletes összhangban van a szólótáncosok szintén felső tízezerre utaló kosztümjeivel is.
A Duras-mű ihlette előadásban megjelenik a szerelmi háromszög, érzékletesen rajzolódik ki a nő és férfi közötti viszony, a klasszikus balett mozgásvilágának kifinomultságát gyakran használó koreográfiák valamilyen mélyebb, fizikai síkon túli szenvedélyt képesek felszínre hozni. Erőteljes metaforája van a falnak mint mozgó díszletelemnek, amely más-más értelmezési lehetőségeket kínál: fal, ami nő és férfi közé kerül, fal, amit mi görgetünk saját magunk vagy a másik elé, fal, ami nagyobb a nőnél, a férfinál – agresszív elem, de a koreográfus-rendező úgy helyezi el ebben a térben, hogy a szenvedély belső történéseinek hivatott külső projekciót biztosítani.
Olyan, mintha a szerelmi háromszög története egy szalonban játszódna le, ahol hangosan kimondani nem szabad, csak eltáncolni lehet a szenvedélyt.
Pálffy Zsófia

Moderato Cantabile (Szegedi Kortárs Balett)
Mi ez a cím? Ehhez szótár is kell? Oké, van valami videó…
Látom, ti is csak meg akartok fűzni! Mutattok valamit, szépen fényképezve, zenére összevágva, hogy meggyőzzetek, érdemes megnéznem titeket. Trailer, naná. De könyörgöm, miről szól a darab? Talán a nő a fontos? Rá kellene majd koncentrálnom? Vagy a kapcsolatra, ami a férfihoz fűzi? Nem mondjátok meg, tudom. Én mégis azt hiszem.
Tánc, ráadásul kortárs. Talán nekem nem is arról szólna, amiről nektek, vagy másnak. Mi van, ha nem értem, vagy rosszul értem? Nem értek a tánchoz. De az egész olyan sötét. Nyugtalanító. Hol itt a szórakozás? Meg akarom tudni?
Várjatok, gondolkozom!
De nem tudok, mert közben olvasok. Még valaki, aki rá akar venni, hogy táncot nézzek. Miért? Ő sem válaszol. Jellemző. Ilyenkor persze magamra hagy, hadd főjek saját levemben. Talán tőletek tanulta ő is. Milyen játék ez?
Szeretek biztosra menni. Ő is megérthetné, hogy nem akarom vesztegetni az időmet. Nem kell a fülembe suttognia, hogy engedjem át magam nektek. Miért vállaljak kockázatot? És ha túlzottan elragad? Vagy ha unom?
Ő talán látta már? Nem tudom. Lehet, hogy kamuzza az egészet.
Kicsit még keresgélek. Enrico Morelli koreografálta. Érzésekről, szenvedélyről és hiányról szól, azt írják. Ezeket mindenki átéli, mégis túl bensőséges ahhoz, hogy színpadra tegyék. Vagy nem? Mi van, ha magamra ismerek? Ezek az érzések sajátok. Titkok. Ott mégis osztoznom kéne rajtuk, ki tudja, hány emberrel. Lehet közös titkom egy idegennel, aki a nézőtér másik felén ül?
Miért mosolyogtok mind? Igen, kíváncsi vagyok. És akkor mi van? Az érdekel, hogy megnézem-e? Gyertek el, és megtudjátok!
Szalai Renáta