A fesztivál ideje alatt Nánay István vezetésével kritikai workshop is színesíti majd a programokat. Délelőttönként 11 órától nyilvános szakmai beszélgetések lesznek az előadók részvételével.

A workshop részeként a Pannon Egyetem magyaros és színháztudományis hallgatói kritikákat írnak az előadásokról, valamint blogot vezetnek érzéseikről, benyomásaikról.

A jelentkezőknek beugróként a fesztivál előadásai közül három, szabadon kiválasztott produkcióról ajánlót kellett írniuk. Az írásokat a Tánckritika.hu közölte.

Az előadás-ajánlókat rövid video-trailerek alapján kellett megírni. A jelentkezők az alábbi előadások mozgóképes ajánlóinak linkjeit kapták meg:

Fitos Dezső Társulat: A Láda titka

Szegedi Kortárs Balett: Moderato Cantabile

Tünet Együttes: Sóvirág

Artus – Goda Gábor Társulata: Ulysses nappalija

Vörösmarty Színház: Pillangó

Movein Mission (Duda Éva Társulat): Virtus

Közép-Európa Táncszínház: Mind1

Forte Társulat: Irtás

Fehér Ferenc: Helló, Zombi!

A workshopot a Tánckritika.hu és a SÉD Folyóirat is támogatja.

KÖZÉP-EURÓPA TÁNCSZÍNHÁZ - K-ARCOK - MIND1 (május 26. - 20:00 - Latinovits–Bujtor Játékszín)

Egyén a tömegben
A Közép-Európa Táncszínház egy szóló-sorozatot indított, melyben egyéni koreográfia segítségével a táncművészek megmutathatják magukat. Mind1 címmel láthatjuk Kovács Péter táncát. Az előadás kezdetén egyetlen lámpa világítja meg a táncost, kinek az arcát maszk, míg testét fekete ruha fedi, ahogy táncba kezd, a fény egyre tágul. A semmiből előkerül egy pénzköteg, mit szétszór a földön, ezt követően lekerül róla a maszk, az ing, és a fekete nadrágot felváltja egy világos. Egyértelmű kép a társadalomból való kivonulás megjelenítésére, de itt nem áll meg. Négykézlábra ereszkedik, és állat módjára viselkedik. Mintha a kis Mauglit látnánk megelevenedni, aki megtanul két lábon járni. Az állati szintről eljutunk az igazi emberire. Ahogy a táncos önmagára eszmél, újra táncba kezd. A mozgása lelassul, nyugalom öleli körül, mintha egy rituáléba kezdene, egyfajta beavatási szertartásba csöppenünk. Ahol a maradék társadalmi valóját is levetve, természeti énné válik, akit már nem gátolnak a társadalmi konvenciók. Kovács Péter megmutatja nekünk, hogy milyen is lenne az ember, ha nem lennének a társadalomnak elvárásai felénk, ha kiléphetünk az álarc mögül, mit ránk szabtak. Gondolkodásra ébreszt, hogy hol kezdődik az egyén, és hol van a közösség, mihez vissza kell találni a mindenség révén. Érdekes kérdéseket vet fel, melyekre csak akkor kapunk választ, ha megnézzük az előadást. Vajon te melyiket választanád?
Boldizsár Éva Viktória

Mind1 - K-Arcok 1
A K-Arcok egy olyan sajátos szólósorozat megvalósulása, amelyben a Közép-Európa Táncszínház előadóművészei egyéni, saját személyiségre szabott koreográfiát mutathatnak be egyenként a színpadon, mindezt meghívott koreográfusok segítségével. A végeredmény: egy-egy „mozgófénykép” a KET művészeiről, afféle performansz formájában.
A K-Arcok 1-ben Kovács Péter táncművészt láthatjuk, ki Kun Attila koreográfus segítségével jeleníti meg a gyökerét vesztett, társadalom által befolyásolt és kizsákmányolt, természettől elszakadt mai embert, annak minden dilemmájával együtt. Na meg a küzdést mindez ellen. Merthogy iszonyú ellenállás érződik művészünk minden porcikájából a mindent magába kebelező, pénz uralta világgal szemben, amit aztán ki is ad magából a színpadon. Előbb leszámolja a bankót, majd inkább leszámol a bankóval: indulattal dobja ki magából, mint valami végterméket, neki ez nem kell.
Nem akarja a mindennapos elvárásokat, azt a fajta látszatvalóságot, amelyben mindannyian élünk. Nem akarja magán cipelni a divatos, drága öltönyt, amely szorítja, és korlátozza a szabadsághoz való visszatérésben. Ő mást akar: levetni a kötelező kényelmetlenségeket, megszabadulni a sötét álarcoktól. Önmaga akar lenni, meztelen és szabad, amit láthatóan meg is tesz: négykézlábra áll, ősemberré vedlik vissza, megőrül, és igazán nagy port kavar a színpadon (a szó szoros értelmében), ezzel kifejezve létezésünk kezdetét és végét, mert ugye mindannyian tudjuk, miből lettünk és mivé is leszünk úgyis…
Éltető Erzsébet

Közép-Európa Táncszínház: MIND1
Vagyunk egy arctalan nemzedék, lennénk az élet. Keresünk valamit mindig, nyughatatlanul minden percben. Mindenki takarásban van. Ki-használ-minket? Mi kit használunk? Létezik még szabadság, vagy csak függőségi láncolatok apró szemeiként csorgunk alá a minket körülvevő világ láthatatlan mátrixán? A mozgás csak illúzió. Nem te mozgatsz, téged ráznak. Kinek áldozzuk magunkat a rohanásban? Arcunk sincs már. Mind1. Mi, a földön járók és földbe kerülők eltávolodtunk a talajtól, a gyökértől. Már nem akarunk sárosak lenni. Vissza kell fordulni. Újra megismerni a fényt, a port, a vizet és a levegőt. Újra átlelkesülni, célt találni irányított bolyongások helyett. Ki kell szakadni, hogy visszanyerjük a saját időt. Túlpörögtünk, és elhagytuk magunk. Porhüvelyeink szanaszét a térben. Ujjunk közt láthatatlanul folyik a létezés. Már rémületünket is felváltotta a hamis beletörődés. Meg kell tanulni újra nyomot hagyni, és olvasni a világot. Elemekre kell szedni magunk, majd újra összerakni. Tetszhalottként életet játszani. Nem Mind1.
Pintér Viktória

Közép-Európa Táncszínház: Mind1
A Közép-Európai Táncszínház előadásai sohasem okoznak csalódást számomra. Legutóbb a Horda című előadásukat volt alkalmam megtekinteni, és be kell vallanom, katartikus hatást gyakorolt rám. A kortárs tánc művészetének alkalmazását a társulat tagjai játszi könnyedséggel oldják meg, de mindannyian tudjuk, hogy ez a feladat valójában kőkemény. Mind1 című alkotásuk kvázi monodrámának tekinthető, amely a tánc formanyelvén íródott. A homokkal borított színpadon az előadás egy olyan érzelmi válságot mutat be, amely már-már apokaliptikus jegyeket hordoz magán. A cím, első hangzásra olyan tartalmat sugall, hogy semminek nincs értelme, minden mind egy. De ha körüljárjuk a mű alapproblémáját, a mindenség és az egyén találkozását véljük felfedezni, a sorok között olvasva. Az alkotás olyan problémákat boncolgat, hogy az egyénnek feltétlenül szüksége van-e a társadalomra vagy, hogy magunk alakítjuk-e a sorsunkat? Hol találkozik az individuum és a közösség? Egyáltalán érdemes-e közös pontot találniuk? Minden kérdésre megkapja a választ, aki megtekinti a társulat igen sokat ígérő előadását.
Újvári Boglárka