A fesztivál ideje alatt Nánay István vezetésével kritikai workshop is színesíti majd a programokat. Délelőttönként 11 órától nyilvános szakmai beszélgetések lesznek az előadók részvételével.

A workshop részeként a Pannon Egyetem magyaros és színháztudományis hallgatói kritikákat írnak az előadásokról, valamint blogot vezetnek érzéseikről, benyomásaikról.

A jelentkezőknek beugróként a fesztivál előadásai közül három, szabadon kiválasztott produkcióról ajánlót kellett írniuk. Az írásokat a Tánckritika.hu közölte.

Az előadás-ajánlókat rövid video-trailerek alapján kellett megírni. A jelentkezők az alábbi előadások mozgóképes ajánlóinak linkjeit kapták meg:

Fitos Dezső Társulat: A Láda titka

Szegedi Kortárs Balett: Moderato Cantabile

Tünet Együttes: Sóvirág

Artus – Goda Gábor Társulata: Ulysses nappalija

Vörösmarty Színház: Pillangó

Movein Mission (Duda Éva Társulat): Virtus

Közép-Európa Táncszínház: Mind1

Forte Társulat: Irtás

Fehér Ferenc: Helló, Zombi!

A workshopot a Tánckritika.hu és a SÉD Folyóirat is támogatja.

VÖRÖSMARTY SZÍNHÁZ - PILLANGÓ (május 25. - 18:00 - Hangvilla-Színházterem)

Szállj, mint a Pillangó…

Szerelem és akadályok. A téma, amivel mindenki foglalkozik. A téma, ami mindenkit érdekel. A téma, ami talán már elcsépelt s unalmas. A téma, amit már nem lehet új szintre emelni…
Valóban?

Több mint két éve mutatta be a székesfehérvári Vörösmarty Színház Móricz Zsigmond Pillangó című regényének Gyökössy Zsolt adaptációja alapján készült előadását. A darab központi témája megszokott. A hatalmas, mindent megváltó szerelem a maga gondjaival, elébe kerülő akadályokkal és szépségével. S hogy ez miért más? Egyrészt mert Móricz az egyszerű emberek nyelvén beszéli el a történetet, másrészt mert Horváth Csaba rendező-koreográfus álmodta színpadra a tőle már megszokott test fölötti uralomra épülő mozgásszínházzal, minimális díszletekkel és feszültséget, katartikus élményt nyújtó ritmusokkal.
„Könnyebb néha így kifejezni az embernek az érzéseit, hogy mozog.”- fogalmazta meg Törőcsik Franciska, akit Zsuzsika szerepében láthatunk a színpadon. A mozdulat és a mozgás egy meghatározó elem. Alapjába véve a darab absztrakció, de a műben megfogalmazott motívumok mozgással való megformálása tökéletesen egybeolvad a mű koncepciójával.
A rendezés során végig fontos szempont volt, hogy ne csak a mozgásra, táncra helyeződjön a hangsúly, hanem a színészi játékra is. Kádas Józsefnek, a történetbeli Jóskának éppen ez jelentette a nehézséget. Bár úgy vélekedik a darabról, hogy akár a saját élettörténete is lehetne, elmondta, hogy nehéz volt elsajátítani a szöveg ízességét.
„A szívük muzsikált, és a testük görcsösen ölelte egymást.”
Birkás Zsófia

Pillangó
A Vörösmarty Színház produkciója
Móricz Zsigmond szerelmi idillje íródik át a székesfehérvári Vörösmarty Színház által színpadra vitt Gyökössy Zsolt-féle adaptációban, Horváth Csaba rendező-koreográfus irányításával. Alapsztorink egy mindennapi szerelmi dráma Rómeóval és Júliával, makacs szülőkkel, akik folyton csak keresztbe tesznek, csak hogy megállítsák a fiatalokat. Ismerős? Az lehet, de ilyen kivitelezésben nem hiszem, hogy valaha is láttuk vagy tapasztaltuk.
A darab ötletes és energikus koreográfiákkal mutatja be azt a zárt, nincstelen és szegény világot, mely számtalan akadályokkal nehezíti meg főszereplőink egymásra találását, amiről, valljuk be, nem éppen a családi idill képe villan fel előttünk. Egyszerű térben, de annál látványosabb mozdulatokkal és mimikai játékkal adja vissza a regény hangulatát mindaz, ami a színpadon történik. Móricz Zsigmond motívumai mozgás által valósággal újjászületnek a színpadon. Minden nyüzsög, dolgozik, megállíthatatlanul pörög: látjuk a napszámosok által végzett munkafolyamatokat, a gépek működését.
Az erős karakterjegyekkel felruházott előadást a prózai jelenetek teszik még teljesebbé. „Az előadásban a tánc, a mozgás, a gesztus azonos értékű lesz a verbális szövettel, miközben megszólal benne a lírai motívum, a szerelem.” – vallja a rendező, Horváth Csaba. Minden szempontból összetett, de precízen megkomponált, színvonalas előadásban lehet részünk, ha ezt a darabot választjuk.
Éltető Erzsébet

Pillangó
Az előadás a parasztok életét jeleníti meg. A középpontban két fiatal egymásra találása áll. A népi világnak és ennek a rétegnek a nehézségeit mutatja be mozgásszínházi elemekkel. A földeken dolgozó parasztok mindennapjaiba nyerünk bepillantást a darab segítségével, és mellette szemtanúivá válhatunk a szerelem kibontakozásának és létezésének ebben az egyáltalán nem idillikus környezetben, noha a dráma műfaja parasztidill.
Azoknak a nézőknek ajánlom, akiket érdekel annak a rétegnek az életvitele és kapcsolat rendszere, amellyel ritkán találkozunk.
Kocsis Szonja

Pillangó a pusztában (Vörösmarty Színház – Pillangó)
Manapság mintha elveszne az ember. Jobban mondva nem veszik el, csak egyre kevésbé nézünk rá. Nem nézünk egymásra. Virtuálisan nem ugyanaz, hiába képzeljük így. Szemtől szemben egy kávé mellett az arcunk nem egy emotikon. Nem profilképként éljük az életünk, ahol az ember mindig tökéletesre fésült és előnyösre sminkelt. De hallgatólagos kompromisszumot kötöttünk, és úgy teszünk, mintha így lenne. Aztán jön a színház, ami látszólag felvállalja, hogy ámítás, de hallgatólagosan a valóságról szól. Néha művészien átvitten, csak győzzük követni, néha meg csak úgy simán, haveri alapon.
A Vörösmarty Színház Pillangója – jóféle táncszínházként – ad mindkettőből. Móricz Zsigmond azonos című regényét Gyökössy Zsolt adaptálta, Horváth Csaba rendező-koreográfus pedig színpadra álmodta.
A történet falusi közegben játszódó szerelmi idill. Ez a szókapcsolat eleve jelzi, hogy absztrakció az egész. Ám ugyanez a falusi közeg olyan szociális csatatér, ahol az Éhezők viadalát is leforgathatták volna.
Vannak, akiknek semmijük nincs, legfeljebb álmaik. Miért ragaszkodna hát a színpad máshoz? A tér totálisan üres, mi pedig nem figyelhetünk másra, csakis az emberre. Az emberi testre, ahogy mozog, izzad, szenved, és az emberi szóra, ahogy általa gondolkodik. Nincs átverés. Megmutatják, felhasználják a testet, nekünk pedig nem csak néznünk, de látnunk kell.
Szalai Renáta