"Promenád; az életünk túrája" Az előadást egy buszon ülve szemlélhetttük, miközben a fejhallgatóról hallhattuk a történéseket. Egy ember azaz a narrátor emlékein keresztül tudtunk meg információkat mások életszakaszairól. "Az egész világ előttünk hever a kirakatban." Zenei aláfestéseket hallhattunk, ami néhol egyszerű zaj, máshol klasszikus- vagy könnyű zeneként szűrődött az elménkbe. Kilenc színész játszott, míg a többi résztvevő az utca embere. Az előadás alatt valamiféle melankólikus állapotba révedt a néző, miközben azt láthatta, hogyan vívják meg mindennapjaikat nők és fériak. A szabadság és bezártság ellentéte erős képekben jelent meg, ami kitágítva az emberiség története lett. "Hol kell leszállni, ha a szabadulás útjára akar menni..." Folyamatos menekülés, viták sora zajlott le a szemünk előtt. "egy szó sem hagyhatja el az elítélt száját" Az életek széthullása figyelhető meg, szilánkos darabok, amik sehogy se állnak össze, teljes magány állapota. "százig számolsz és apa viszajön" Miközben ezzel szembesültünk, azt kell látnunk, hogy az emberek elmennek egymás mellett annélkül, hogy segítenének egymásnak. Mégis a depresszív állapot elkerülése végett egy-két vicces jelenetet is csempésztek az előadásba. "Tesz-vesz városban mindenki felcserélhető..."