2016. jún 01.

Homoidipusz

írta: szaffizsófi
Homoidipusz

Bozsik Yvett és társulata mindig is markáns szereplője volt a hazai kortárstánc-palettának. Az Antigóné és az Orfeusz és Euridiké után most újból antik görög történet, Oidipusz tragédiája került terítékre, amit Bozsik Yvett a idén a Müpában állított színpadra.

A veszprémi előadásra a Hangvillában kerül sor, napfény van amikor bemegyünk, amikor kijövünk - valahogy nem görög tragédiához való napszak ez. Bármilyen rossz kifogásnak is hangzik, de nem alkalmas az idő ennyire sötét mitológiai történet megemésztésére. Az eredeti sztorit jól ismerjük, mégis, nehéz már az elején kitalálni, hogy maga Bozsik Yvett bújt egy magassarkús, öltönyös transzvesztita Oidipusz szerepébe. Jó pont ez, ha az aktualitások keresésére ...

Tovább Szólj hozzá

2016. máj 31.

6. napi objektív/szubjektív

írta: A Tánc Fesztiválja
6. napi objektív/szubjektív

SZAKMAI BESZÉLGETÉS NÁNAY ISTVÁNNAL, VELEKEI LÁSZLÓVAL, CSEPI ALEXANDRÁVAL (Győri Balett - hu.gyoribalett), MAURER MILÁNNAL ÉS JUHÁSZ DÓRÁVAL (Frenák Pál Társulat - Un)

sam_12240.jpg

sam_12170.jpg

sam_12630.jpg

sam_12340.jpg

 

LADÁNYI ANDREA - BÁNKI ÁKOS PERFORMANCE

sam_12950.jpg

sam_12990.jpg

 

ZÁRÓ GÁLA - BUDAPEST KORTÁRSTÁNC FŐISKOLA ÉS MAGYAR TÁNCMŰVÉSZETI FŐISKOLA

img_08790.jpg

img_08720.jpg

img_08700.jpg

A képeket Szücs Kitti készítette.

Tovább Szólj hozzá

2016. máj 31.

foszlányok

írta: Pintermad
foszlányok

Zero. Minden a nullán. Alig-fény, monoton zene, díszlet nélküli tér. Testek fekszenek időtlenül a sarokban. Bár látszólag a földfelszínen vannak, létezésük mintha lejjebb valókként szánná őket. Csak azzal, hogy fekszenek behúznak a tér alá. Sokáig tartják ezt az állapotot, aztán indokolatlan rángások futnak keresztül-kasul a tetemeken. Semmi jele az akaratnak. Az induló mozdulat egy az elhalóval. Nincs életjel, csak a tehetetlenségi faktor rezonál. A test rángatja magát, vonszolódik. Három alak tápászkodik, három test rugózik egy inverz öröklét tudattalan időtlenségében. Nincs arcuk, nincs helye, takarója a léleknek. Minden lefelé mutat. Ruhájuk, akár saját kifogyott bőrük lenne, lobog rajtuk. Foszlányokban hullik lefelé, vedli ...

Tovább Szólj hozzá

2016. máj 31.

Review - Időugrás néhány szóban

írta: Szalai Renáta
Review - Időugrás néhány szóban

Egymás után a Pillangó, a Virtus és az Ulysses nappalija

Vége a Fesztiválnak, ideje visszapillantani az előadásokra, amiket volt szerencsém látni. A múlt szerda masszív szellemi dopping volt, vénába injektálva. Komolyan. Mert ez a három, teljesen különböző előadás, három különböző helyszínen, egymás után, az erős volt. Hullafáradtan, mégis kattogó aggyal estem haza. Talán még ma sem tiszta a kép. Annyira más volt a három élmény, hogy legjobb lesz külön-külön szót ejtenem róluk. Mély levegő, és ugorjunk neki!

 

P ILLANGÓ  – S ZEGÉNYSÉG, VERÍTÉK ÉS HALÁL

Beülve az előadásra nem érdekelt, hogy regényadaptációról van szó. Nem egy regényt akartam a színpadon látni, hanem színházat. Szerencsére meg is kaptam, még akkor is, ha az első felvonás érzésre nagyon hosszú ...

Tovább Szólj hozzá

Pillangó Virtus Vörösmarty Színház Duda Éva Társulat Ulysses nappalija Artus - Goda Gábor Társulat

2016. máj 31.

5. napi objektív/szubjektív

írta: A Tánc Fesztiválja
5. napi objektív/szubjektív

SZAKMAI BESZÉLGETÉS NÁNAY ISTVÁNNAL, KOVÁCS GERZSON PÉTERREL, GERA ANITÁVAL, HORVÁTH GÁL BERNADETTEL ÉS TÓKOS ATTILÁVAL  (TranzDanz - Menetfény)

img_08390.jpg

sam_11070.jpg

 

 

NAPI FÉNYKÉPCSOMAG

sam_11630.jpg

 

HU.GYORIBALETT (Győri Balett)

img_08530.jpg

sam_11960.jpg

sam_11840.jpg

sam_11770.jpg

sam_11920.jpg

 

UN (Frenák Pál Társulat - premier)

img_08580.jpg

img_08630.jpg

 

HELLÓ, ZOMBI! (Fehér Ferenc)

  

A képeket Szücs Kitti készítette.

Tovább Szólj hozzá

2016. máj 30.

„Nem szabad megjátszani a közvetlenséget”

írta: szaffizsófi
„Nem szabad megjátszani a közvetlenséget”

Villáminterjú Ivanov Gáborral, a Közép-Európa Táncszínház művészével

Közép-Európa Táncszínház: K-Arcok – Uraim / Nemzeti Táncszínház, Közép-Európa Táncszínház, Káva Kulturális Műhely és Bethlen Téri Színház: Igaz történet alapján

Milyen ma egy fiatal, budapesti táncművész helyzete?

Nehéz ezt dióhéjban összefoglalni, de az biztos, hogy nem könnyű. Attól függ hogy hol dolgozol és kivel,vannak olyan budapesti táncművészek, akik külföldre kényszerülnek, vagy azért, mert nincs Budapesten olyan befogadó közeg, ahol kamatoztatni lehetne a tudásukat, vagy azért, mert ha csinálnának valamilyen saját formációt, akkor finanszírozási problémák merülnének fel, nem kapnak pályázati pénzt - az anyagi része a dolgoknak sajnos sok mindent be tud határolni.

2015-ben például a DanceArt (most ...

Tovább Szólj hozzá

2016. máj 30.

Horror by night

írta: szaffizsófi
Horror by night

Hello Zombi!

A zombit, mint a horrorfilmek sztereotipizált figuráját kortárs mozgással életre kelteni eredeti ötletnek tűnik. Fehér Ferenc élőhalottainak nincs szüksége sem sminkre, sem díszletre, jelmezük (Simon Judit) is szürke, semleges, bár behoz néhány asszociációt. A három, hangsúlyosan vékony testalkatú férfira írt koreográfia (Czap Gábor, Fehér Ferenc, Szitás Balázs) izgalmasan játszik a feltámadt hulla-léttél, mint egyedi formanyelvvel, amelyben a test, mint a látvány eszköze tölti be a teret, a bőrön átvilágító bordáké a főszerep. Fokozatosan felépített mozgásvilágban válik egyre hitelesebbé, élőbbé a három arctalan, lógó végtagú hulla - a szintén Fehér Ferenc által jegyzett zenében is megfigyelhető ez a fajta ...

Tovább Szólj hozzá

2016. máj 29.

Kiképzés

írta: Pintermad
Kiképzés

Ivanov Gábor: Uraim (K-Arcok) - Közép-Európa Táncszínház

Üres térben határozottan közlekedik egy ember. Férfiember közlekedik. Közben beszél, kifelé néz, dőlnek belőle a szavak. Nemcsak nekem, mindenkinek mondja, saját magát beszéli. Az üres térben elveszítjük a szemkontaktust, mondatai lehullanak a falról. Rengeteget beszél, a humora is jó. Szavai mozgássá alakulnak, végigrázzák a testét. Látom a felvett szereppel együtt hogyan alakul az önkép, vagy éppen hogyan szalad az uralkodni vágyó vonások elől. A fluid, körző mozgások és az egyre erőteljesebb kitörés gyakorlatok, folyamatosan újrarajzolják a testét. Őszintesége arcba vágó. Őszintesége maga a tér, az a kis rés, amit kialakít a váltásokkor. A két szerep közé szorult levegő szétrepeszti az én belsőmet is. Bagatell ...

Tovább Szólj hozzá

2016. máj 29.

Ulysses nappalijában egy este

írta: Boldizsár Éva Viktória
Ulysses nappalijában egy este

Mit is mondhatnék? Két és fél órán át fogva tartotta a figyelmem egy remek társulat. Gyönyörű hangulatot teremtettek, éjjel a hűvös levegőn, lámpák fényében zajlott. A nézők között járkáltak a színészek, minden jelenetet a park más-más pontján játszották. Az előadás elején elhangzott az egész este cselekménye. Ennek ellenére egyáltalán nem volt unalmas. Végig fenntartották az érdeklődésem, kapkodtam a fejem, hogy semmiről se maradjak le.... Két végén égettük a gyertyát, majd megrendeztek minket. Ezek után megszakadt az eddigi hangulat és cselekmény szerkezet. Eluralkodott a totális káosz és őrület a "színpadon" színészek bohócokká maszkírozva tomboltak, ezt fokozta a zenei aláfestés.
Kedvenc részlet az előadásból:
...

Tovább Szólj hozzá

2016. máj 29.

Moderato Cantabile - Szerelem szavak nélkül

írta: Boldizsár Éva Viktória
Moderato Cantabile - Szerelem szavak nélkül

„Te vagy a folytatásom,
te vagy én magam, alattam.
Te. Nincs is a világnak
más változata,
mely a szívemen pihen,
nem érint így meg senki.

Csak te. Te vagy a világ legdrágább formája,
veled vagyok otthon,
te vagy az otthonom.
Nélküled távol vagyok,
hogy mitől távol, nem tudom,
de messze-messze.
Kicsit piszkos a világ tőled távol,
igazi énedtől.”
(Mariangela Gualtieri)

Kedd este egy csodában lehetett részem, amikor végignéztem a Szegedi Kortárs Balettegyüttes darabját. Díszletként használtak fel a négyzet alakú, két részre bontható, mozgó szobának tűnő falakat. A szűrt fényt használtak, ami sejtelmessé tette, ehhez csatlakozott a lelógó csillár a színpad bal szélén, elől. Minden egyes mozdulat jelentőssé vált, ahogy ...

Tovább Szólj hozzá

ajánló Szegedi Kortárs Balett Moderato Cantabile